Démon patkány család

Beelze 1 éves

DSC00060

 

Ma lettem 1 éves. Már kész felnőtt vagyok!

Ti emberek teljesen máshogy ünneplitek ezt. Eleve ott kezdődik, ha ünneplitek. Egy ideig még jó dolog, hurrá, öregebb lettem, aztán már csak siránkoztok, hogy megint eltelt egy év.  Nálunk a születésnap nem jelent semmit. Ám mivel a mami azt mondta fontos, ezért fontos…

993417_566835860037145_1865541291_n

Mint látjátok, édes kis kölyök voltam. (Nem mintha most nem lennék az. Mármint édes, nem kölyök) Már életem harmadik napjától fogva szigorú nevelésben részesültem. Na jó… annyira talán nem. 8 testvérem mellett a folytonos zaj kötelező volt. Anya sosem tudott mindenkire állandóan figyelni, én meg legidősebb testvérként vállaltam a szerepet, miszerint tanítsam a hugikat és öcsiket.

970287_534050443315687_1673005300_n

A mami kedvéért mindig mindent eltűrök. Mert nő. Vagy talán mégsem. Vagyis de nő, csak nem mindent tűrök el. Igazából sok mindent. Na, értitek. Pedig a citrom tényleg nem az én színem…

1380281_566837190037012_2056058012_n

 

Szeretek kint lenni, utazni. Leginkább övtáskában, a mami zsebében, vagy a vállán. De néha a földön is jó, bár úgy nem haladunk. Nem is baj, ráér.

1377169_566840833369981_57635488_n

Ember barát vagyok, sőt, minden állattal jól kijövök. Egyetlen ember volt eddig, akit nem szívesen tűrtem meg. Ha valaki bejön a szobába, akkor ha idegen, rögtön megyek ismerkedni, bemutatkozni. Amúgy sem félek, de aki bejön hozzánk, az barát. A papi volt az egyetlen, akit eddig nem szívleltem első látásra. Nagyon nem!

DSC07507

Az első dolgom volt körbe jelölni a szobát, hogy tudja, ez az én területem és minden ami itt van, az enyém! A mami, a többiek, az ágy, a szőnyeg, az asztal, a minden! De végül csak beletörődtem. A mami kedvéért! Nem szeretem, mert kan és elveszi a mamit tőlem… tőlünk, de elfogadtam. Talán egy kicsit mégis. De csak egy igazán picurkát. Valljuk be, családtag. De azért tudja hol a helye!

DSC07569

Megint öregebb lettem. Minden nappal öregebb leszek. Míg ti mániákusan féltek a haláltól, mi nem is gondolunk rá. Ha bármi bajunk van, megyünk tovább, gyógyítgatjuk magunkat, de a halál eszünkbe sem jut. Nem adjuk fel! Talán már felnőtt vagyok, de játékos szokásaimat és lustaságomat sosem növöm ki.

946645_534394846614580_1028316388_n

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!